A szemüvegek története
A szemüvegek anno
Az, hogy egy évezreddel ezelőtt vajon hány olyan ember élt a földön, vagy legalábbis milyen arányban éltek az emberek közt „szemüvegesek”, nem tudjuk megítélni. Szemüvegek értelemszerűen még nem voltak, a technológia nem létezett a létrehozásukra, Persze bizonyos kultúrák már felfedezték, hogy a lencsék görbülete befolyásolja a fókuszt és ezáltal korrigálható a látás is – vélelmezzük tehát, hogy volt, akinek szüksége lett volna rá. De, vajon mennyien lehettek?
Az valószínű, hogy nagyobb arányban alakult ki olyanok közt, akik rendszeresen erőltették a szemüket sötétben, félhomályban. Egy írnoknak, aki pislákoló gyertyafényben körmöl, valószínűleg egy idő után megromlott a látása, ez semmivel sem egészségesebb, mint a napi nyolc órás monitorozás. Mindemellett az is tény, hogy az átlagéletkor a középkorban például jóval alacsonyabb volt. Jellemzően a negyven ötven éves ember már öregnek számított, és mivel ebben az életkorban alakulnak ki az idős kori látásgondok, nem valószínű, hogy a lakosság többsége megélte volna. Akinek pedig fiatalon romlott meg súlyosan, az valószínűleg nem élt hosszú életet. Szemüvegek lehet, hogy már évezredekkel ezelőtt is jó szolgálatot tettek volna az emberiségnek, de egészen a századfordulóig nem találkozhattunk velük.
A szemüvegek kezdeti megítélése
Amikor először sikerült a lencséket szándékkal, manufaktúrákban úgy elkészíteni, hogy valóban az adott dioptriaszámra megfelelő görbülettel bírjanak, a tudomány és maga a kiszolgáló ipar még igen gyerekcipőben járt. A kísérletező kedvűek éltek vele, illetve a tehetősebbek, ugyanis a szemüvegek még nem teljesen terjedtek el, afféle kuriózumnak számítottak. A díszes, aranyozott lornyonokon, orra csippentett cvikkereken viselt lencsék az úriasabb réteg hóbortja maradt, egészen addig amíg rá nem jöttek a szemüvegek keretének titkára.
Innentől kezdve lehetett gyorsabban, kisebb költséggel, szélesebb rétegeknek is gyártani. Eladók járták az országot hatalmas nagy bőrönddel, településről településre vándorolva végeztek látásvizsgálatokat és próbálták készítményeiket értékesíteni azoknak, akiknek szüksége volt rá. Ez pedig nem épp kedvező megítélést eredményezett a szemüvegek számára.
Aki nem lát jól, fizikai munkára nem alkalmas, még talán azt is feltételezhetnénk, hogy gyenge, nem egészséges. Ez egy idősebb, vagy egy tanult embernél – jellemzően a módosabb, iskolázottabb rétegek közt – nem okoz törést, hiszen eleve nem a fizikai erejük adja a karizmát. Ha egy tudós ember szemüveges lett, csak a presztízsét növelte, vagy az idős embert övező tiszteletet: lám ilyen szép kort élt meg és ennyi bölcsességet érlelt. Ellenben ahol inkább a fizikai munkából éltek, vagy a nyers erő jelentette a presztízst, ott nem fogadták örömmel a gyengeség bélyegét. Ugyanígy a nők közt is uralkodóvá vált a hiúság. Kezdetben kevesen engedhették meg maguknak, hogy olyan szemüveget csináltassanak, ami pont az ő arcformájukra szabva jól is áll nekik. Aki pedig peches volt, előnytelenül állt neki. A hiúság emellett a kor beismerésére is kiterjedt: a szemüveg egyértelműen hirdette volna, ő már öreg.
A szemüvegek népszerűvé válása
A megítélés egy ideig változatlan maradt, egészen a második világháborút megelőző időszakig. Jelentős újításokat gyakran hoz a hadiipar gépezete, a napszemüvegek, illetve a polaroid napszemüvegek megjelenése is az amerikai légierővel hozható kapcsolatba. Odafent a magasban ugyanis vakító a felhőkről visszaverődő fényár, amit tovább szór a repülők fém műszerfala. Így a napszemüveget kezdetben az amerikai pilóták viselték és a katonákat övező hazafias kultusz hamar divatot teremtett belőle. Amikor átvették a Hollywoodi filmsztárok is a vagány fenegyerekek kiegészítőjeként, egyértelmű szex-szimbólummá vált.
Ezután a szemüvegek egyre divatosabbak, a korral változó kellékek lettek. Ki ne emlékezne a hippi korszak jellegzetes formáira, vagy Audrey Hepburn jellegzetes kereteire. Persze könnyebb egy napszemüveget dizájnos keretbe tenni, hiszen a lencse maga nem dioptriás, azon túl, hogy benne van a keretben, más technikai nehézségekkel nem kell szembenézzen. Ellenben a hagyományos szemüvegek!
Ugyanis a lencse a dioptria érték növekedésével egyre nagyobb görbületet igényel, ez pedig egyre vastagabb és súlyosabb lencsét. Azt aztán nem minden keret bír el. Emellett hazánkban a nyolcvanas évek végéig rendre csak a jól bevált funkcionalista SZTK keretet lehetett kapni, ami szintén nem buzdított senkit divatikonná emelni a szemüvegeket. Aztán a technikai fejlődés is beérte az igényeket és ma már olyan keretet gyártanak a szemüvegek számára, mint a napszemüvegek esetében.
Szemüvegek napjainkban
Manapság teljeséggel természetes, hogyha valaki szemüveges, sőt a lakosság túlnyomó többsége az. Persze van más eszköz is, amivel korrigálhatjuk a látásunkat, de sokan maradnak a szemüveg mellett. Számos formában, méretben, színben és stílusban jutni hozzá, neves divat márkák kezdtek szemüvegek tervezésébe, így nehezen elképzelhető, hogy valaki ne találjon a maga számára egyszerre funkcionálisat és előnyöset. Megalkuvásra semmi szükség, és ezzel együtt a szemüvegek is kedvezőbb megítélésnek örvendenek ma.
