Szabolcs Malac Takaréktippjei

A Ponyvás kisteherautó bérlés, avagy a költözés legfontosabb eszköze

Elsősorban abszolút leszögezném, hogy távol álljon tőlem az, hogy bármiféle szolgáltatást, bíráljak, vagy éppen ellene beszéljek. Úgy gondolom érdemes mindenkinek megadni a saját szabadságát arra tekintve, hogy milyen szolgáltatást szeretne igénybe venni, olyan esemény kialakulásakor, mint a költözése. De én elsősorban és saját tapasztalataim szerint, ilyen esetekbe sokkal inkább átfordul a személyes prioritásom és inkább választok egy olyan alternatívát, ami számomra kényelmesebb, mint például a ponyvás kisteherautó bérlés, mintsem az, hogy egy számomra idegen emberekből álló osztagra bízzam a legszemélyesebb, legintimebb cuccaim költöztetését. Persze tudom, hogy ez kicsit furcsának hangozhat, hiszen nem mindenkinek evidens, hogy ő maga szeretné ezt a folyamtatot átélni, vagy megélni teljes egészében, míg más abszolút a legnagyobb és leginkább szükségtelen nyűgnek tartja és legszívesebben az egész folyamatot az összepakolástól kezdődően a berendezésig mással végeztetné el. Miközben számomra ez egy olyan személyes tapasztalat szerzés, amely során olyan mintha saját magamat ismerném meg folyamatosan. Tulajdonképpen az egész költözés az összecsomagolástól kezdődően, a ponyvás kisteherautó bérlésen át, a bútorok hurcibálásáig, a kicsomagolásukig és. berendezésig egy olyan önismereti folyamat, mely számomra elengedhetetlen ahhoz, hogy átéljem azt, hogy egy korszak lezárult az életembe és egy sokkal izgalmasabb és újabb veszi kezdetét.

A ponyvás kisteherautó bérlés, avagy a költözés pszichológiai folyamata

Valójában egészen nehéz megfogalmazni azt, hogy számomra miért ennyire fontos, hogy a teljes folyamatot én végezzem el. Hiszen ténylegesen nem egy olyan jellegű dologról beszélünk, ami oly izgalmas lenne, hogy nélkülözhetetlen az, hogy én csináljam végig az egészet. Mégis valahol úgy gondolom, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy még jobban megismerjük önmagunkat és azt, hogy bizonyos dolgokra, hogyan reagálunk. Számomra valamilyen korszaknak a lezárása, mindig egy nehezebb folyamat, hiszen mindenhez kötődnek szép emlékeim, melyeket nem szeretnék elfecsérelni, melyek ott élnek bennem, ha arra a bizonyos ídőszakra gondolok. Mindig izgalommal, de ugyanakkor kicsit félve várom az ujjat, azt, hogy mit hoz a holnap, milyen kihívások várnak, rám és vajon végül sikeresen veszem ezeket az az akadályokat, vagy elbukok, és nem tudok tovább menni. Amikor elkezdtem szervezni a költözést és a ponyvás kisteherautó bérlés menetét pontosan tudtam, hogy egy elképesztően új és ismeretlen korszak vár rám. Nem a páromhoz költözöm, nem a barátaimhoz, nem a szüleimhez, hanem teljesen egyedül fogok élni egészen addig, míg a vőlegényemhez férjhez nem megyek. Ez a kettőnk közös döntése volt, hogy ezzel készüljünk fel a házasságra és így két teljesen kész ember tudjon összeházasodni. Számomra ez egy nagyon nagy kaliberű döntés volt, ugyanis sosem szerettem igazán egyedül lenni, mégis én is úgy láttam, hogy jelenleg ez a legjobb megoldás ebben az esetben is. Így úgy gondoltam, hogy teljes jogú felnőtté válásomnak ez is egy nagyon kardinális lépése lesz, melyet nekem kell megharcolni és át akarom élni minden egyes rezdülését és pillanatát, annak ellenére, hogy tudtam, hogy nagyon-nagyon nehéz lesz az egész folyamat, de szembe akartam nézni a szituáció kihívásaival.

A ponyvás kisteherautó bérlése, avagy a költözés menete

Elképesztő gyomorgörcs jött rám attól a pillanattól kezdve, amikor a ponyvás kisteherautó bérlésére benyújtottam a kérvényemet. Tudtam, hogy onnantól kezdve nincsen vissza út, véghez kell vinnem a folyamatot. Amint megérkezett a kibérelt ponyvás kis teherautóm, a már napokkal előbb összecsomagolt holmijaimat lehordtam a teherautóba, előszór csak a kisebb dolgokat kezdtem el átköltöztetni, biztosan tudva, hogy kis lépésekkel kell elkezdeni a nagy elhatározásokat. Majd a több forduló pont után, az egyre nagyobb és nagyobb bútorokat hordtam át, persze a vőlegényem segítségével, míg végül, mindent sikerült áthordanom és szobám teljesen ki nem ürült. Elképesztően furcsa volt, így látni a lakást, teljesen kihalva és teljesen üresen, ott, amikor álltam az üres szobában tudtam, hogy teljesen lezárult egy korszak és ideje egy újat elkezdeni, reményekkel, álmokkal és boldogsággal neki indulva. Így átmenve az újdonsült otthonomba, ahogyan elkezdtem berendezgetni a lakásomat rájöttem, hogy a boldogság gyakran a legnehezebben meghozott döntések után érkezik meg, hiszen, hogyan lehetnék kockázat nélkül igazán boldogok?